Eltűntek a mindennapokból a szerencsét hozó kéményseprők
A füstfaragók évszázadokon át különös jelenségnek számítottak – a 24.hu cikke nyomány
A kéményseprés, mint iparszerű foglalkozás Magyarországon a 16. században jelent meg, amikor 1590. szeptember 17-én Sopronban letette le a polgáresküt az első név szerint ismert kéményseprő iparos, Keraus Kristóf. A történet pikantériája, hogy a vezetéknév jelentése: seperj ki.
A kéményseprők – akiket füstfaragóknak is neveztek – évszázadokon át különös jelenségnek számítottak kormos ruháikkal, szinte egyforma felszerelésükkel, a nyakukban lévő “fehér” sállal. Hajdanán házról házra jártak, és egy nem túl hosszú drótra erősített kefével végeztek mindenféle tisztítást. Az évek múlásával, a fűtési rendszerek korszerűsödésével már különbséget tettek a téglakémény és bádogkémény tisztítása között: egyikhez vasból készült kefét, másikhoz műanyagot használtak, hogy ne sértse fel a kémény belső falát.
A néphiedelem úgy tartotta, hogy kéményseprővel találkozni szerencsét jelent, különösen ha ez szilveszterkor vagy újév reggelén történik. A kéményseprők: mint a tűz őrzői gazdagságot hoznak. A hagyomány szerint ilyenkor meg kellett fogni a ruhán egy gombot, és gyorsan “elszavalni”: Kéményseprőt látok, szerencsét találok. A babona szerint addig nem volt szerencsés elengedni a gombot, amíg szemüveges alakot nem pillantott meg az emberfia. Ha nem volt gomb az öltözékünkön, oda kellett menni hozzá és megsimogatni a bőség reményében, bár ennél hatásosabbnak mondták, ha a kéményseprő seprűjéből sikerült egy szálat elcsenni, és azt mindig maguknál tartani, mert úgy vélték, az a biztos szerencse záloga lesz.
A szerencsét hozó kéményseprők jókívánsága 1915-ben megjelent az akkor divatos falvédőkön az alábbi szöveggel:
Urunk Isten, arra kérünk, hogyha egy házba betérünk, hozzunk szerencsét a házba, ne boruljon az gyászba. Legyen búnak-bajnak vége, jöjjön el a boldog béke, az elmúlt év után most egy békésebb jő, ezt tiszta szívből kívánja a kéményseprő.
Cikkünkben a Fortepan gyűjtéséből származó felvételeken régi idők kéményseprői láthatók. Hasonló “egyéniségek” ma már nincsenek, a világ fejlődik. Magyarországon 2015-ben a katasztrófavédelem vette át a kéményseprés közszolgáltatás felügyeletét, és 2016 júliusa óta a katasztrófavédelem egyik kijelölt szervezete végzi a lakossági kéményseprőipari szolgáltatást is; azóta hiába is keresnénk az évszázadokon át köztiszteletben álló kormos szakikat; helyükre modern eszközökkel, műszerekkel felszerelt mesterek léptek. (A katasztrófavédelem kéményseprőipari igazgatóhelyettesi szervezete) Ráadásul ma már csak akkor találkozunk velük, ha időpontot egyeztetve mi magunk házhoz hívjuk őket. (Gyakran ismételt kérdések)
Az eredeti cikket a 24.hu Sokszínű vidék magazinjában olvashatják.
Fotó: Fortepan