Tisztelt Cím!

Valamikor, több, mint 50 évvel ezelőtt, a Fővárosi Kéményseprő Vállalat Központja az Eötvös utcában volt, ott dolgoztam, mint díjkivetési előadó. Akkor még volt a vállalatnak egyetlen női kéményseprője is, Gróf Ilona személyében. Igaz, ez nagyon régen volt. Mindezt azért bocsátom előre, mert ismertem a kéményseprő kollégák történeteit. Sok mindenről. Az is a régi időkre volt jellemző, hogy a kéményseprő szaki igényes a munkájára, becsülettel el is végzi.

Szalay Lajos úr, a mai viszonyok között meglepőnek számító, kiemelkedően dicséretes munkavégzését, jó tanácsait, szerény, nyugdíjas lehetőségeinkhez képest anyagiakkal is szerettük volna elismerni. Ő az a kivétel, akihez hasonlóval nem lehet találkozni manapság, mert nem elég, hogy becsületes munkát végzett Mendén, kétszintes családi házunk kéményseprése alkalmából 2017. augusztus 28-án, de nem fogadta el a háladíjunkat! Neki ez a foglalkozása, ezért kapja a fizetését (gondolom nem túl magas, még a mai viszonyok között sem!), és örül, hogy meg vagyunk elégedve!

Hát ezért írtam ezt a levelet, amit megosztok a Facebookon is, hogy (kölcsönbe véve egy könyv címét) hírét vigyem az igaznak! Egy igaz EMBERnek, szakembernek!

Mende, 2017. október 7-én

Zimre Lajosné
Hollódy Judit